Kiss-Várvizi Katalin vagyok, 1981.07.26-án születtem. Kiegyensúlyozott, egészséges családban nevelkedtem egyedüli gyerekként. A felnőtté válás és felnőtt életem zökkenőmentesen haladt előre, tanulás, munka, család, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Tizenhat évet töltöttem el az első munkahelyemen. Harmincas éveim derekán kezdtem el érezni, hogy valami mégsem kerek, nem vagyok a helyemen, valóban ennyiről szól az élet: munka, háztartás, gyerekek? Úgy éreztem, hogy sehol nem teljesítek jól, bizonyos szituációk ciklikusan vissza-visszatértek, miközben nem tudtam kiszakadni a mókuskerékből.

Akkoriban még a véletlennek tulajdonítottam, hogy szembejöttek különböző lehetőségek, amelyek révén értelmet nyert számomra a mostanában trendi fogalommá vált önismeret és megtanultam új szemlélettel tekinteni a történésekre: hogyan szolgál ez engem? Pusztán ez az új szemléletmód egy eddig idegen békességérzést érzékeltetett meg velem. Ezen az úton ismerkedtem meg olyan fogalmakkal, mint a pszichoszomatika, a tudatalatti, a hiedelemrendszer és magával a kineziológiával. Szemeztem a kineziológiával, ízlelgettem, de hogyan is fussak neki? Egyet éreztem, hogy szeretném újratervezni az útvonalat, a korai gps-ekben szereplő női hang csengett a fülemben.

Az élet végül megadta a lehetőséget a változásra, hálás voltam, hogy nem betegség formájában lettem új irányra terelve. Elkezdtem tanulmányaimat a kineziológia elsajátítása felé. Bőven az út elején járok, de minél többet látok, annál mohóbb vágyat érzek, hogy még több tudást és tapasztalatot szerezzek.